Sikerült hozzájutnom 2014 őszén egy remek állapotban lévő orosz Zenit MC Tair 3S Fotosnaiper-hez, ami végül is jó vételnek bizonyult. A dolog különlegessége, hogy ez a Tair 3S 300mm-es objektív MC (Multi-Coated) bevonatos, ami tudomásom szerint ritkább, mint a sima Single Coating verzió. Az MC bevonatról röviden azt lehet tudni, hogy kontrasztosabb képet ad az ilyen bevonattal rendelkező objektív. Nos, a lényeg az, ezt az objektívet teszteltem egy Nikon D600-as vázon. De mindenek előtt ejtenék néhány szót a jellemzőiről is.

A szetthez tartozik egy puskaváz (mellyel nem szerencsés manapság az utcán rohangálni) és egy Zenit 12XPS filmes fényképezőgép, valamit az MC Tair 3S 300mm f4.5 objektív a leszerelhető napellenzőjével.

Ezen kívül egy teljes szetthez hozzátartozik egy Helios 58mm-es f2-es fényerős objektív, színszűrők, filmkazetta és némely verzióhoz járt még pár csavarhúzó is, bár ezekről nem lesz szó a tesztben.

Felépítés

Az objektív, valamint fő tartozékainak felépítése elég masszív és nem felejtették ki belőle az anyagot. Az objektív súlya 1.6 kg, ha puskát és a többi kelléket összeállítjuk, akkor kb. 2.5 kg is lehet az összsúly. Hossza az objektívnek mindenféle tartozék nélkül 24.6 cm, napellenzővel + 10 cm. Legnagyobb szélessége a fókuszgyűrűvel együtt 12 cm. Az állványmenet 3/8" -os, melyhez szükségünk van egy 1/4" -es menetátalakítóra, ha szeretnénk állványon is használni.

Adaptálhatóság

Számos orosz objektív végét le tudjuk cserélni, ennél az objektívnél sincs ez másképpen. E-bay-en hozzá tudunk jutni ilyen végekhez és az m42-es véget tartó három csavar kitekerésével le is tudjuk venni a végét. Így gond nélkül rá tudjuk tenni a Nikon végünket. Természetesen Canon-ra nincs szükségünk ilyenre, ott elég egy sima adaptert vennünk.

További lehetőség a lencse nélküli adapter, amivel alap esetben (!) nem lesz Nikon vázunkon végtelen a bázistávolság eltérése miatt. Valamint a lencsés adapter, mellyel ugyan lesz végtelen (bár itt sem mindegyikkel tökéletesen). A lényeg az, én nem ajánlom ezt a megoldást, mert pont annyira romlik a képminőség, amitől nem azt kapjuk vissza egy képen, amiért megvettük.

Aki figyelmes volt az a fentebbi sorban észrevette a felkiáltó jelet, ami nem véletlenül került oda ahova. Most pedig jöjjön a poén és az objektív „hack”.

Megemlítenék egy gyűrűt az objektív elején, amire a feliratot nyomtatták, ugyanis ha a rögzítő csavarokat kilazítjuk és elkezdjük kifelé tekerni a gyűrűt, akkor a fókuszsín útjának a hosszát tudjuk ezzel növelni (tehát annyival megnő negatív irányban a fókusz útja) és pont annyira ki tudjuk tekerni amennyire megfelelő lesz a bázistávolság a Nikon vázakhoz a végtelen állás eléréséhez. Mivel az objektív egész belseje egyszerre tolódik, így plusz torzítás nem lép fel. Azt azért megjegyezném, a végtelenségig nem tekerhetjük ki, nem is lenne szerencsés, ha kiesne az objektív egész belseje. Bár ez részemről csak feltételezés. Szóval nem árt odafigyelni! Ebből kifolyólag célszerű vékony peremű, de masszív m42-nikon lencse nélküli adaptert vennünk.

Kezelhetőség

Még mielőtt hozzájutottam volna a sajátomhoz, körbenéztem a kezelhetőségét illetően és megoszlott véleményeket találtam, ezért tartottam is tőle (feleslegesen). Az tény, hogy nem hagyományos módon kell kezelni, mint a többi objektíveket, de elég hamar hozzá lehet szokni a kezeléséhez.

A fotópuska elég stabil, azt nem mondom, hogy kiváltja az állványt, mert erről szó sincs, de sokkal stabilabb, mint ha szabad kézben lenne. A fókuszgyűrű állítása a puskavázon körülményesebb, mint nélküle. Nem lehet egy tekerésre annyit forgatni rajta, mint szabad kézben. Az állított képek készítése a puskavázon körülményes, de nem lehetetlen. A hordozása nagyon egyszerű, vállra akaszthatjuk vagy szétszerelve a saját táskájában.

Kézből jobb napokon az 1/100-as záridőt is ki lehet tartani, bár ajánlott az 1/200. Ez, mint írtam puskavázra szerelve javul. Tehát összességében kezelhetőnek mondanám.

Fókusz

Első benyomásra idegenkedhet tőle az ember, de számomra kedvelhető megoldás. Talán még könnyebb is kezelni egy ilyen nehéz objektívet ezzel a megoldással.

Kézbe véve könnyedén alátámaszthatjuk a fókuszgyűrűnél és különösebb csuklómozdulat és bemozdulás nélkül tekergethetjük újainkkal a fókuszgyűrűt. Tehát röviden elég stabilan tartható és könnyű vele fókuszálni. Nekem tetszik.

Makrózni szintén jó vele, hason fekve is kényelmes (bár egy idő után nehéz). Minimális fókusztávolsága 3 m. A gyűrű “vajpuha”, a fókusz pontos és egy fullframe váz keresőben szemmel is tökéletesen látható, ha éles. APS-C szenzoros kereső esetén bajosabb.

Rekesz

A rekesz állítása sem a hagyományos módon zajlik, ugyanis itt fel kell húzzuk a rekesz kioldót, majd ha ez megvan, akkor tudjuk állítani az értékeket egy gyűrűvel, ami f4,5-től f22-ig terjed. Ezt követően még semmi nem történt... az objektív teljesen nyitott állásban van. Az alján van egy jókora kioldó rúd, amivel gyakorlatilag beugraszthatjuk a rekeszt a kívánt beállítási értékre és a rugó segítségével összerántja nekünk ezt.

Erre azért van szükség, mert ha a fotópuskát használjuk, akkor a puska ravasz mechanikai szerkezete kioldja az objektív rekeszét is. Lényegében a ravasz meghúzását követően egy tüske felemeli az objektív kioldót és beugrassza a rekeszt. A Zenit 12XPS fényképezőgép alján szintén van egy ilyen benyomható szerkezet, amit ugyanúgy a ravasz mechanikája nyom meg és kiold a fényképezőgép.

A rekesz 16 pengés, teljes kört rajzol.

Szűrőméret

A szűrőméret 72 mm. A harmonikaszerű gumi és műanyagból álló napellenzőt is ide tudjuk becsavarni, melynek a frontlencse védelme is a feladata. Letörni nem tud, elég rugalmas az anyag. Persze én nem próbáltam ezt ki. :) A lényeg az, hogy kisebb fizikai behatásoktól, ami a fotózás során akaratlanul is bekövetkezhet megvédi tőle az objektívünket. A napellenző túlsó vége szintén menetes így oda is tudunk szűrőt tenni.

Képélesség

Sokan panaszkodnak a régi objektívekre, hogy legtágabb blendével elég lágy az élesség, no ennél a cuccnál nincs ilyen probléma! Persze nem hasonlíthatjuk össze a mai 300-asokkal, mert a kettő között azért elég sok időbeni eltérés van. A legtágabb blendén sem mondanám lágynak, éppen elég éles ahhoz, hogy ne legyen szégyenkeznivalója. Mindez érvényes a rekeszállások teljes skálájára is.

Én személy szerint nem szeretem a tű éles képet. Szeretem, ha nem vágja ki a szemem az élesség és ez az objektív éppen ilyen képet rajzol nekünk a szenzorra. A kép szélek felé értelemszerűen gyengül, ám ez még éppen több mint jó. A valódi használat során ez nem szembetűnő.

A legoptimálisabb rajzot f8 és f11-es rekesszel érjük el. A képek ISO 1600-ban készültek.

f4.5
f5.6
f8
f11
f16
f22

Képélesség a gyakorlatban

	Közelre fókuszálva (kb. 60-80 m) ISO 800	Végtelenbe (4-5 km) ISO 400
f4.5
f5.6
f8
f11
f16
f22

Torzítás

Olyan sok dolgot nem tudok mondani erről, teljes mértékben jelentéktelen! Így ezzel úgy vélem nem is érdemes tovább foglalkozni.

Peremsötétedés

Ehhez sincs különösebb hozzáfűznivalóm, a legtágabb álláson látható, de ez sem jelentős és rekeszelésre eltűnik. Az igazsághoz azért hozzátartozik az, hogy nem tudtam ezt a tesztet elkészíteni optimális körülmények között, így a kép jobb oldala felé sötétedik is valamelyest a kép, de ez a fényeknek köszönhető. Úgy gondolom, a lényeg azért látszik így is.

f4.5
f5.6
f8
f11
f16
f22

Chromatic és szín aberráció

Az egyik pont, amit talán hátrányként tudok felhozni, az a CA és a háttérmosásban fellelhető színhibák. Bár többnyire vagy nincs jelen vagy minimálisnak mondható, de azért hajlamos a komolyabb jelenségekre is. Persze megijedni nem kell tőle, én nagyon kritikusan közelítettem meg a dolgot.

Bokeh

Elég jól rajzolja a köröket minden rekeszállásnál, minél szűkebb annál kisebbek a körök. Erőteljesnek nem mondanám, bár rekeszelésre jobban láthatóvá válik. Természetesen ezt nagyban befolyásolja a háttér és a fények.

f4.5
f5.6
f8
f11

Becsillanás és egyéb lencse anomália

Számottevő problémák és meglepetések nincsenek, viszonylag remekül teljesít. Ha van ellenfény, mely nem szó szerint beesik a frontlencsére, nyitott blendével a becsillanás a lencse területén részben eloszlik. Zavarónak nem mondhatnám, én konkrétan szeretem az ilyet. Viszont azt is meg kell említeni, ha a napfény ráesik vagy éppen nem a megfelelő szögből, akkor akár használhatatlan képünk is lehet. (Lásd utolsó előtti, illetve utolsó kép)

Rekeszelve elő-elő jönnek és erősödnek a dolgok vagy éppen szűnnek meg, de így is halászni kellett ezekre. Azt kell mondanom bizonyos anomáliákat a saját előnyünkre is fordíthatunk, ha kiismertük a tulajdonságait.

Van ugyan egy észrevételem, ami minden általam eddig használt manuális objektívnél előjön, mint ahogy ennél is. Szűk rekesznél a kép közepén világosodás lép fel, tehát gyengül a kontraszt. Ez ellenfénynél sokkal inkább szembetűnik. A képélességeknél a napnyugtás fotók között az f16-os rekesszel készült képnél már finoman tapasztalható a jelenség.

f4.5
f8
f4.5
f4.5

Pár kép az objektívvel

Végül, de nem utolsó sorban néhány kép az objektívvel APS-C illetve Full-Frame szenzoron.

Összegzés

A teszt végéhez érve meglepően kellemesen csalódott vagyok az objektívvel kapcsolatban, mikor megvettem nem számítottam ilyen minőségre egy közel 30 éves konstrukciótól, ami ráadásul ennyire olcsó. Bárkinek nyugodt szívvel tudom ajánlani még Nikonra is!

Van az objektívnek előnye, illetve hátránya is, de melyiknek nincs? Az objektív gyártásának a minőségi szórását sajnos nem tudom meghatározni, ennek fényében mindent összevetve azt hiszem az orosz, korábban szovjet fotóipar egyik remekműve! Ha pedig belegondolunk, mire lenne képes ez az objektív egy AF rendszerrel, hát… azt kell mondanom számos mai 300-as obi orra alá borsot törne.

Egyedi karakterisztikájával és minden hibájával együtt nem egy semleges képet fogunk viszont látni a kép készülte után, ha pedig valaki művészi szintre emelte a fotózást, annak egy kincs lehet.

Nyilván valóan a felhasználási körét tekintve korlátozott, mert mégis csak egy fix 300 mm-es objektívről van szó, aminek súlya van és számos luxus is hiányzik belőle, de aki megtanult látni ezzel a tartománnyal és hajlandó lemondani az autófókuszról és a stabilizátorról, majd valóban bele akar kóstolni az „igazi fotózásba” akár egy filmes vázzal annak hű társa lehet.

Ha portré fotókra vágyunk egyértelműen Full-Frame vázzal való párosítás a jobb választás, ha pedig természetfotózásban gondolkodunk, akkor célszerűbb az APS-C szenzoros váz és mind emellett meg kell szenvednünk a manuális fókusszal, ami madár illetve mozgó vadfotózásnál okozhat számunkra gondokat, de természetesen gyakorlással növelhetjük a pontosságot. lletve tájfotózás esetén mikor hogy. Néha kell a ~1,5x-es gyújtótáv növekedés néha nem, bár van APS-C crop mód is a világon.

Jó kezekben csodákra képes!